"Tábornoki" szabóság

Szabóságunk vállalja egyenruha, díszegyenruha, korabeli hadi ruházat varrását, készítését, méretre alakítását, átalakítását, átszabását, javítását, tisztítását, felújítását, díszítését, szagmentesítését, restaurálását minőségi anyagokkal, kézműves kidolgozottsággal.

Hagyományőrző ruházat javítása, készítése, restaurálása

Az egész a zsinóros ruházattal kezdődött. Elkezdtünk zsinóros ruhákat, bocskait, huszáregyenruhát javítani, és egyre inkább éreztük, hogy mi magunk is el tudnánk készíteni egy-egy ilyen ruházatot. Ennek már több mint 20 éve. Időközben eredeti, korabeli hagyományőrző ruházatot is restauráltunk már, így mára elmondhatjuk, hogy szinte bármilyen kérése lehet e témában.

Akár rajz, kép, fotó alapján, akár egy megrongálódott darab alapján elkészítjük a tökéletes másolatot. A rajz, fotó alapján a ruhát megrajzoljuk immár modellen, hogy a részletek tisztázása, és egy sor egyeztetés után megszülessen az, ami eddig csak képen létezett.

Amennyiben a ruházat rongálódása javítható, megjavítjuk, mert az nyilván kisebb költséggel jár.

Bármilyen korabeli hadiruha, tábornoki egyenruha, esetleg királyi, királynői ruha, vagy más korabeli ruha készítését is vállaljuk, feltéve persze, ha az elkészítéshez elegendő információt bocsátanak a rendelkezésünkre.

Egyedi méretű, kivitelezésű díszes katonai viseletek filmezésre, színházak, hagyományörző rendek részére

Férfi, női, gyermek díszmagyar, Bocskai öltöny, Petőfi, Atilla, huszár egyenruha - zsinóros öltözetek kézműves kidolgozottsággal, egyedi, kézzel varrott zsinórozással. Mivel minden öltözetet egyedileg készítünk el, Ön nem egy készterméket kap, van beleszólása a készülő ruházat irányításába.

Ön hozza a döntést az alapanyagok, a fazon kiválasztásánál, mi pedig megvalósítjuk elképzeléseit!

Az egyenruhákról

Az egyenruha (formaruha) az összetartozás, az egy értékrendhez tartozás külsõségekben való megjelenítésének eszköze.

Az egyenruha fejlõdését kezdetben a korízlés, késõbb a harctéri használhatóság befolyásolta, elvált egymástól a díszegyenruha és a gyakorló-egyenruha.

Az egyenruha újkori magyarországi fejlõdésére jelentõs befolyást gyakoroltak a történelmi folyamatok.

Az egyenruha szerepe, jelentése

Az összetartozás, az egy értékrendhez tartozás külsõségekben való megjelenése mindig is fontos volt az emberek számára. Ennek legnagyobb hagyománya a fegyveres erõknél van, ahol már idõszámításunk elõtt megjelent az egységes formaruha. A katonák egyenruhája mindig megkülönböztetõ jelzés volt: viselõje nem egy átlagos polgár, hanem a hadsereg katonája.

A katonai egyenruhák sokféle funkciót töltöttek be az évszázadok folyamán. Az egyenruhák egészen a XIX. század végéig, de néhol még a XX. század elején is színesek és díszesek voltak azért, hogy láthatóbbá tegyék a katonákat. Mindez megóvta a katonákat attól a sajnos igen gyakori balesettõl, hogy a sûrû lõporfüstben saját társaik lõjék le õket.

A katonai egyenruhák történelmi fejlõdése

Az elsõ egyenruha-szabályozás az ókori Rómában jelent meg. Valódi egyenruhák azonban csak sokkal késõbb, Európában jelentek meg. Természetesen ez sem egy egységes ruhával kezdõdött, kezdetben a katonák elkezdték viselni öltözetükön, felszerelésükön az uruk címerét, ami a késõbbiekben a címert alkotó színekre egyszerûsödött.

A valódi áttörést azonban az állandó hadseregek XVII. századi megjelenése hozta magával. A manufaktúrák megjelenése lehetõvé tette akár nagy létszámú hadseregek egységes ruhával történõ ellátását is. Az uralkodók rájöttek, hogy az alakzatban mozgó erõk számára nemcsak identitásképzõ erõ az azonos öltözet, de az ellenség számára is félelmetesebb látványt nyújtanak az egyenruhát viselõ katonák egységes mozdulatai.

Az egyenruhák magyarországi fejlõdése

Ami a magyar egyenruhát illeti, a korok követelményei, a nemzeti identitás, valamint a különbözõ szövetséges rendszerek hatásai egyaránt érvényesültek. A polgárság és a katonaság divatja mindig kölcsönhatásban állt egymással.

Huszárruhák

A hagyományos magyar katonai viselet török és délszláv hatásra a XVIII. század második felében alakult ki. A magyar sereg történetében 1799-ben jelent meg az elsõ öltözködési szabályzat. Az addigi kiképzési szabályzatok is tartalmaztak utalást a ruházatra, de ez volt az elsõ, amely minden fegyvernem számára pontosan elõírta az öltözetet.

Az elsõ egységes egyenruhát Magyarországon II. Rákóczi Ferenc próbálta bevezetni. Tervei szerint minden ezred saját egyenruhát viselt volna, amit a vármegyék készíttettek volna el. Bár a pénz hiánya végül megakadályozta ezt a kísérletet, mégis az elkészült egyenruhák megihlették a többi országot. Ekkorra tehetõ a huszárruha elterjedése Európa országaiban.

Több országban is elkezdtek kialakulni a huszárezredek és szinte mindenhol a magyar hagyományos katonai ruhákhoz hasonlatos egyenruhát (csákót, zsinóros dolmányt, mentét, szűk nadrágot, valamint ívelt torkú sarkantyús csizmát) készítettek a huszárok számára.

Mária Terézia katonáinak viselete

A császári-királyi haderő magyar gyalogezredeit zsinóros, szűk nadrág különböztette meg a német gyalogezredektől, a kabát ujjhajtókáján pedig dísz ékeskedett, melyet állítólag Mária Terézia vezetett be.

A sűrű zsinórozás egyik fontos funkciója az volt, hogy a kardcsapástól védjen, ugyanakkor díszként is szolgáljon. Ráadásul ez szolgáltatta a gombolást - a hagyományos magyar ruhán ugyanis nincs gomblyuk. Ez a ruházat azonban egy idő után drága volt, áttértek hát az egyszerűsített formára, a 19. század közepén.

’48-as forradalom és szabadságharc katonai öltözete

Az 1848-as forradalom és szabadságharc környékén a rövid derékbeszabott ruhákat felváltották a hosszúak. Mikor 1848-ban felállítják a magyar honvédséget, újfajta ruha jelenik meg: a hosszabb, atilla-szabású, ritkább zsinórzatú egyenruha. 1848-ban még kézzel varrták a ruhákat, így nehéz dolga volt a szabónak, aki a rengeteg zsinórt felvarrta.

A szabadságharc leverése után a Császári és Királyi Hadsereg részeként felállított Magyar Királyi Honvédség tisztikara szerette volna, ha visszaállítják az 1848-as honvéd egyenruhát, ám ez nem történt meg, maradt hát az osztrák mintára szabott kék felsőruházat, a katonák pedig piros nadrágot és sapkát kaptak.

Egyenruhák a polgárososdás éveiben

A 19. század közepén a polgárosodó divattá a régi nemesi öltözet vált, tehát a hagyományos térdnadrág harisnya és frakk, a hosszabb ruhák feltűntek a seregben is. Megjelent az igény egy jellegzetesen magyar egyenruhára, hiszen többször is megtörtént, hogy a harctéren a császári és a magyar oldalon álló ezredek egyszerűen összekeveredtek.

Az egyenruha változások általában politikai változásokhoz is köthetők, tehát szimbolikus jelentőségük is van. A 19. század vége felé egyre erősödtek azok a hangok, melyek saját magyar egyenruhát követeltek. Egy idő után végezetül az udvar rábólintott: a honvéd gyalogság díszruhája a sötétkék atilla lett meggyszínű zsinórral felszerelve, a lovasság pedig kék felsőruhát kapott vörös nadrággal és fehér prémű mentével.

A monarchia hadseregének viselete

A monarchia hadserege 1908-ban állította rendszerbe az új, csukaszürke tábori ruházatot, aztán 1915-ben áttértek a tábori szürke ruházatra. Bizonyos hagyományos karakterisztika azért megmaradt: így az ívelt zsebfedő, valamint a rendfokozati jelek is megmaradtak hagyományos formájukban, a galléron.

Az I. világháború hatása az egyenruhára

A nagy változásokat nem politikai, hanem a technikai, technológiai fejlődés hozta meg: megjelentek az ismétlő fegyverek a 19. század végén, amelyek megváltoztatták az egész harceljárást is. Ekkor már nem állt ki a sereg nagy tömegekben a csatamezőre, hanem épp ellenkezőleg: el kellett bújni az ellenség elől.

Az I. világháború – az első tömeges gépi háború - igazolta a tapasztalatokat. Formájában egyszerűsödött az egyenruházat és megjelentek olyan kiegészítő elemek, amik korábban ilyen formában nem voltak ismertek, például a rohamsisak, a színes ruhák pedig végleg eltűntek, illetve a díszalakulatok ruhatárában maradtak.

A Nemzeti Hadsereg katonai öltözete

Az ellenforradalmi Nemzeti Hadsereg magyarosabbá akarták változtatni az öltözéküket, így alkották meg a Bocskai-süveget, amely később (a jellegzetes darutollal és topándísszel) a Nemzeti Hadsereg szimbólumává vált. Visszahozták az atillát is, ám költségei miatt nem volt népszerű, ezért a 30-as évek elején kivonták a rendszerből.

A II. világháború hatása a katonai ruházatra

A katonai egyenruha hagyományos anyaga évszázadokon keresztül a posztó volt, ám ekkoriban kezdenek áttérni modernebb anyagokra, megjelenik a modernebb szabás is és elterjednek a tereptarka ruhák.

A II. világháború hatalmas mértékben megváltoztatta a katonák külsejét: szinte minden dísz eltűnt, és a totális háború a végletekig leegyszerűsítette az egyenruhát. Megjelentek a modern harctéri uniformisok (az álcázó ruhák és a téli paplanruhák) is, de ezek a kellő anyagi és ipari háttér hiánya, valamint a konzervatív hadvezetés miatt nem terjedtek el.

A „modern” katonai viselet

A második világháborút követõen megkezdődött az új egyenruházati rendszer kialekítása, az újjászerveződő Honvédség ismét egyenruhát cserélt. Ez az egyenruha szakított a hagyományokkal, a korábbiaknál korszerûbb és praktikusabb öltözék volt. A hadvezetés rájött arra, hogy egy korszerű, új egyenruházati rendszert kell bevezetni, amellyel új imázst is teremthetnek a demokratikus Honvédség számára.

Az 1950 utáni évtizedben megsokszorozódott az egyenruhások száma Magyarországon. Katonák, rendõrök, munkásõrök, államvédelmisek, a büntetésvégrehajtás, a polgári védelem, a pénzügyõrök, az iparõrök, a vasutasok, a tûzoltók és még sokan másoknak volt egyenruhájuk, más néven formaruhájuk.

Az 1990-es rendszerváltást követõen az egyenruha tekintetében megjelent a régi magyar katonai hagyományokhoz történõ visszatérés igénye.